ideje mindent az elejéről kezdenem, tiszta lapokkal. akit érdekel, és szerette olvasni a blogom, az új oldalomon megtalál, és olvashat tovább.
bocsánat, hogy itt ennyire elhanyagoltam mindent, de most már tudom mire volt szükségem, az újrakezdésre.
remélem a rendzeres látógatióm oda is szívesen járnak majd :)
WWW.GPORTAL.HU/A-LITTLE-BIT-LONGER

Mindig is csak egy tökéletes karácsonyt szerettem volna. Amikor az egész család, anyu, apu, mama, papa együtt vidáman készülődünk, fát díszítünk, karácsonyi dalokat hallgatunk, nevetgélünk. De ez sose jött össze, helyette csak azt hallgattam, hogy veszekszik anyu meg apu a mamáék meg elvonulnak a szobájukba és addig nem is nagyon jönnek elő amíg minden kész nem lesz. És akkor ez a karácsony, a szeretet ünnepe, EZ? Hát nem hiszem...egyszerűen anyu csinál mindent, takarít, meg próbálja összekovácsolni ezt a családot, de ezt nem lehet egyedül, ehhez apu is kéne...de hát ő ezt nem érti, és ha anyu szóvá teszi, akkor meg megsértődik... Én nekem már annyira elegem van ebből az egészből, tudom, ha én nem lennék, anyu már rég itt hagyta volna az aput. Régen nem volt ilyen, akkor most miért van ez? Miért megy minden házasság tönkre??Miért? És tudjátok mitől félek a legjobban, attól, hogy majd én is ilyen leszek, szeretetlen, önző és a többi. Nem akarom, én nem ezt akarom. És ma is mi volt, anyu elment futni, addig apu meg a mama kibeszélte anyut... már ott tartottam, hogy odamegyek és közlöm velük, hogy nézzenek már magukba, és azután csesztessék anyut....Nem tudom meddig bírom én ezt már, és egyre inkább eltávolodok mindenkitől....
A másik dolog meg az, hogy annyira elképesztő az, hogy tegnap elmentem misére, és teli volt a templom, mindenki ment gyónni, meg áldozni, de ebbe tudjátok mi a sajnálatra méltó, az, hogy ez csak ilyenkor van így, aztán vége a karácsonynak és már nem lesznek teli a templomok, és már nem áldoznak annyian, hogy perceket kelljen várnod még sorra kerülj, és gyónni ch ugyan már, minek.... Ez sem így működik, ezt egész évben így kéne, nem csak akkor mikor valami nagy esemény van...Hihetetlenek vagyunk, mi emberek....
A karácsony a szeretet ünnepe, és nem azé, hogy ezt meg azt vegyünk. A gyerekek azért várják a karácsonyt, mert jobbnál jobb ajándékokat kapnak. Pedig arról kéne szólni, hogy tanuljunk meg szeretni, hogy tanuljuk meg azt, hogy milyen másokat boldoggá tenni, hogy inkább adjunk, mint kapjunk, és egyáltalán nem az számít., hogy mekkora az ajándék, hanem az, szívvel csináltad, vagy éppen szívvel választottad, és, hogy nem sajnáltad rá a pénzt, vagy az időt, és hogy boldogsággal tölt el az, hogy odaadhatod ezt annak a valakinek akit szeretsz. Ennek erről kéne szólni. A családok összeülnek közösen, beszélgetnek, nevetgélnek, megeszik azokat a finom ünnepi ételeket, amit anyu és a mama szívvel lélekkel csinált..... És akkor voltaképp arról se kéne megfeledkezni, hogy mit ünneplünk karácsonykor....

Tudom eltűntem, és szörnyen sajnálom, de egyszerűen így alakult, nem keresem a mentségeket, de megvallom őszintén jól is esett egy kis szünet. Először teljesen előröl akartam kezdeni mindent, de valahogy minduntalan visszahúzott ide a szívem, úgyhogy azt hiszem maradok még itt egy darabig és boldogítalak titeket :).
Olyan hihetetlen, hogy mindjárt itt a téli szünet, persze, mint most is előre megjósoltam, hogy kapunk egy rakat házit, ami szerintem nagyon nagy szemétség, de most nem azért. Hétvégén se hagyják az embert pihenni, erre még szünetben se. És akkor ne legyek ki idegileg… Na mindegy úgyse fogok tanulni szünetben, csak azért se, muhaha, mert a szünet nem arra való, az arra való, hogy pihenjünk.
Holnap megyünk korcsolyázni az osztálytársaimmal a 2. 3. órában, de remélem angolról is elengednek minket, ó adná az ég. Fiúk nem jönnek, csak csajok leszünk, tesitanáruk nem engedi el őket, hát ez szívás…mondjuk nekünk is tök sokat kellett könyörögnünk, de végülis összejött :) . Szóval holnap végülis laza napunk lesz. Első órában csak egy fizikát kell túlélnem, és 5. 6.-ban meg irodalmat. Aztán péntek szombat meg már nem érdekes. Azon nem fogunk tanulni, háleluja.
Denises angolon(lektori óra) Jégkorszak 3at néztünk, aj olyan jó :) nekem egy úgy kimaradt de majd bepótolom , nem ér, hogy holnap a kezdősök folytatni fogják, mi meg haladósok nem.
Hétvégén is filmeket néztem, láttam két hihetetlenül jó filmet, amikről megint valahogyan lemaradtam, mert nem is olyan új filmek, jó nem is olyan régiek. Az egyik „Egy boltkoros naplója” hát igen tetszett, jókat lehetett rajta nevetni, és közben anyunak mondogatni, „hogy látod anyu midig azt mondod, hogy sokat vásárolok, de ezt a csaj nem überelem xD, úgyhogy még nem is vagyok olyan vészes.” A másik a „Felolvasó” volt. Hát ez a film is fantasztikus volt, igaz ez inkább drámaiabb, mint az előző amin jókat nevettem. Szóval aki még nem nézte meg őket, azok feltétlenül tegyük még, mert igen-igen jók.
Holnap meg matek utána elvitettem magam apuval a takkoba, mert jönnek új áruk, és kaptam egy csomó pénzt, hogy vegyek rajta karácsonyra ajándékot. Apukétól meg telefont kapok :)( samsung s5230 *-*) már meg is van, na de ezt én is honnan is tudom? Hát honnan kérlek szépen, hogy nyítottam ki az üveges szekrényt a nagyszobában, mert kerestem egy könyvet, erre megtaláltam ott a telefonom. Persze ezt anyuék nem tudják, úgyhogy pszt :)
Mindig azzal jönnek, hogy nem kapok telefont, ha rossz jegyet kapok, ciki, mert én tudom, már hogy meg van, de ők nem, úgyhogy ez van.
Hétvégén, még vágyok egy jó kis buliba is. Ebben az évben még egy jón se voltam, és már nagyon hiányom van. Ó adná az ég, hogy ez is összejöjjön.
Na de lépek gyerekek, legyen szép estétek, megyek hajat mosok, meg átnézem az angolt szavakat, de nincs agyam őket megtanulni, meg olyan sok. Remélem meg tudjuk kérni, hogy ne írjunk.
csááóóó

Nem terveztem máma dizicserét, de az elöbb képnézegetés közben megakadt a szemem ezen a képen. Azért fogott meg annyira, mert most körübelül ilyen vagyok, amilyen ennek a képnek a hangulata. Összezavarodotság, csalódás, félelem, kétségbeesés, megtörtség. De ott van az a a szó, SOMETIMES(NÉHA) ami viszont azt mondja, hogy csak néha van ilyen ramatyúl az ember, és mint minden mélypontból ebből is ki fog lábalni valahogy...csak erősnek, és kitartónak kell lenni, igen még akkor is mikor nem megy, és végleg feladnád...

Félek a magánytól (...). Hogy miért, nem is tudom. Ha a szobámban a négy fal rám mered, az iszonyú. Olyankor gyorsan kinyitom az ablakot, hogy embereket lássak, és mindig csak azokat látom meg, akik karonfogva mennek, házaspárokat és egymáshoz tartozó fiatalokat, s akkor úgy tűnik, a világon csak egyedül én vagyok magányos. Pedig tudom, hogy sokan vannak, akik ilyen vagy olyan okból, talán rögeszméből vagy mit tudom én miből, nem képesek megtalálni társukat. És gyűlölöm magam az ostobaságomért, de ez az ostobaság bennem van, örökké velem, és talán sohasem tudok megszabadulni tőle.